Nem tudott letörni

avagy tényleg változom.

Különben is ezt akartam megírni, s a tény, hogy a legfrissebb Nők Lapja hasábjain szembe találtam magam a témával csak annyit változtatott, hogy esetleg akkor most más szemszögből.

Óvodai ünnepélyek

Mire nagy lelkesen hazaértem a tegnap este , és örömmel könyveltem, hogy kicsi-középcsoportos gyermekeink milyen lendülettel, örömmel és profi módon eljátszották a Kaland a lombocskás erdőben címet viselő, valójában hétköznapi kis produkciót, arra most azt tudom meg, hogy a szakember szerint ez mekkora tévedés, melléfogás, szakmailag hát rosszul jártunk el...( A cikk könnyen elérhető, nem részletezem.)
Inkább magunkról.

Egy tanévben négy alkalommal tartunk ünnepélyt, általában az évszakváltáshoz , ünnepekhez kapcsolódóan: - az őszi összefoglaló- első találkozás a szülőkkel, amikor valamilyen keretbe fogva mesélünk arról, milyen témákat érintettük a kezdés óta. Volt szüret, vásár, ősz tündér és kincsei, idén pedig az erdő állatai volt a fő szerep. Egy csokor dal, mondóka, játék.
- karácsony előtt adventi délután keretében kis betlehemest, dalokat, mondókákat szoktunk bemutatni
- farsangolni is szoktunk: mindig utolsó hetében, amikor " elkergetjük " a telet - igaz, ez rizikós,mert egyáltalán nem biztos, hogy annak akkor van vége-, s volt már hagyományos fonós, volt cirkusz, volt karnevál, volt állatos-jelmezes. És ezt nagyon szeretik a gyermekek!
- anyák napján valamilyen interaktív formában szoktuk köszönteni az édesanyákat- közös fotó, személyes köszöntés- akár spontánul is, népi gyermekjátékok, dalok
- évzáró alkalmával általában az óvodáé a főszerep, bemutatunk egy ovis napot, vagy mesébe fogjuk a tanévet, és búcsúzunk...

Tegnap tartottuk hát az első ilyen alkalmunkat ebben a tanévben, ami jó kis kihívás volt: zömében új gyerekek, kicsit, új családok. és nagy örömünkre- szép lett. Meg nem gondolnám, hogy ez kelthet valakiben ellenszenvet is. Nagyon összetett kérdés valóban, magam azt mondanám, fogadjuk el a különböző álláspontokat.

Gyerekeink zöme örömmel készül és adja elő kis részletét.
Van, akinek ez nem jön be- és vele megbeszéltük, hogy próbálja meg, ha nem megy, akkor ő megnézi a többieket, velünk van, ahogy neki is kényelmes. És igen: korrekt módon meg lehet az 5 évessel beszélni, hogyan legyen.

Visszapörgetem az elmúlt napokat: és nem látom azt a nagy stresszhelyzetet, ami belekényszerítettük volna a gyermekeket. Igaziból arra sem lett volna szükség, hogy próbáljunk, hiszen az egészben az volt a lényeg, hogy megértsék  a keretmesét, majd szépen , mint minden nap, együtt daloljanak, mondókázzanak, játszanak, figyeljenek egymásra.

A keretmese: az erdőben összegyülekeznek az állatok, mindenki bemutatkozik, majd készülődik a télre. Szó esett eledelről, szállásról- ébredéssel kezdtük, hívogatással a nagy mulatságra, majd  a végére elcsendesedtünk, s az erdő elaludt.  Én meg is hatódtam :), olyan szépen érzékeltették különösebb kérés nélkül a vidám hangulatot, majd  a csendet.

A kérdés az volt a végén- mikor lesz a karácsonyi szerep? :) S ha kérdezték, akkor minden bizonnyal lesz.

Hogy megosztó  a kérdés és a hozzá tartozó álláspont- ezt fel kell vállalnom. Ahogy azt is, hogy ha a gyereknek sérti személyiségét, semmiképpen nem várnám el, hogy ennek ellenére valamilyen helyzetbe magát belekényszerítse. Szeretem az enyéimet a széltől is megóvni- emellett pedig azt gondolom, vannak bizony olyan helyzetek, amiket meg kell tapasztalniuk, amikben eleget kell tenniük- képességeiknek, életkoruknak megfelelően.

Én nem lettem sérült amiatt, hogy óvodáskoromban volt maszkabálunk, táncoltunk fodros szoknyában cigány táncot ( bár a párom alig tudott a hátára venni, s mai napig azon gondolkodom, olyan nehéz lehettem ?), kis egyforma balettruháink is voltak, s a néptánc alapjait is ott ismertük meg, aprócska színdarabokat adtunk elő és sorolhatnám az iskolai éveket...

Saját gyermekeink örömmel szerepelnek, még ha van is egy kis drukk előtte- azt meg kell tanulni kezelni.
Anna semmi értelmét nem látná a mindennapi gyakorlásnak, ha időnként nem állhatna színpadra a hegedűvel...

Foglalkoztat a téma.




Megjegyzések

  1. Jó volt nézni a fotókat, nekem is volt ilyen élményem. Hófehérkének fogadtak a hajam miatt,de hadartam. Nem igazán feleltem meg "színésznőnek". Aztán felnőttként szembesültem, mikor a vezérőrnagy fia tömeges szerepet kapott, ez is sok volt neki, de főszerepet akartak. Legfeljebb nem néztek magukba.Szerintem a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat, s ahogy írtad is, meg is mutatkozzanak néha.

    VálaszTörlés
  2. Kerlek nezz be hozzam Julia!:)

    VálaszTörlés
  3. Mikulásra készülünk egy kis jelenettel, teletűzdelve dallal, tánccal. Nem olvasom el a cikket, mert utána lelkiismeret furdalásom lesz. Akkor esetleg dolgozatot sem szabad íratni? A tantervi követelményeket nem mi találjuk ki, ami nagyon kemény. Akkor most hogy legyen?
    Anyák napján ne legyen műsor? A szülők lennének a legjobban felháborodva.

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok (Kezüket csókolom)!
    Már legalább harminc éve is érdeklődéssel figyeltem W.T: tevékenységét és nagyon szinpatikusnak találtam . Mondotta egyszer egy paraszt bácsi"amelyik gyeplőt túl szorosan tartják ,az könnyen elszakad".
    Gondoltam beírom a keresőbe: Waldorf iskolák Kínában .
    Ez jött ki legelőször :
    http://hungarian.cri.cn/1425/2014/11/07/134s178370.htm
    Nt

    Sok embernek már gyerekkorától szüksége van egy kis enyhe diktatúrára (talán).

    VálaszTörlés
  5. V.(Waldorf) T. biztosan örül, mert Marosvásárhelyt is van már ilyen óvoda 15 éve.

    https://sites.google.com/site/mswaldorfovoda/

    VálaszTörlés
  6. Biztos klassz volt a kis műsorotok :)
    Nem olvastam a cikket, de találkoztam már hasonló véleménnyel.
    Azzal értek egyet, amit Te leírtál.

    VálaszTörlés
  7. Cikket én sem olvastam, de én a véleményeddel nagyon egyet értek.
    További szép napot, hetet kívánok Nektek! :-)

    VálaszTörlés
  8. Nekem erről a mesebeli molnár, a fia, meg a szamár jut eszembe. Ahány faluba bemennek, mindenhol máshogy gondolják jónak a három szereplő elrendeződését. A végén aztán, amikor már az emberek cipelik a szamarat, csak elég lesz a sok megfelelésből... A mesében legalább.
    Sokkal nagyobb kárt tennénk szerintem a kis lelkükben, ha azt látnák rajtunk, hogy hol jobbra, hol balra hajlunk a széliránytól függően, és visszük a szamarat is, ha azt mondják. Persze hallgatni kell Valakire.
    Másfelől nehéz kenyér az újságírás, pláne abból az embernek családot/igényeket fönntartani. Meg az érdeklődést, hogy jövő héten is megvegyék. Megértem, hogy miket írnak, (voltam én abban a cipőben, ezért jobban mondhatom, hogy) helyén kell azt kezelni.

    VálaszTörlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Gyerekkoromban és anyukaként is nagyon szerettem az óvodai ünnepélyeket. Ezek különleges alkalmak. Kisgyerekként jó a szülők előtt büszkélkedni, hogy mi már milyen ügyesek vagyunk, anyukaként meg jó büszkélkedni, hogy a gyerekeink már milyen ügyesek.
    Ha akadt olyan gyerek, aki nem szeretett volna szerepelni (ritkán akadt), őt senki nem kényszerítette, maradhatott néző.
    Ezt a cikket ugyan nem olvastam, de hasonlót igen, le is döbbentem. Szerintem marhaság. A legtöbb gyerek szeret verselni, énekelni, játszani a szülők, nagyszülők előtt és azok örömére.
    Csak ügyeskedjetek nyugodt szívvel továbbra is! Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni, s ezt már Vekerdy előtt rég megírták.

    VálaszTörlés
  11. Valószínű ez az a cikk:

    http://www.nlcafe.hu/noklapja/20141102/iskolarendszer-vekerdy-kulonora/

    Dr. Vekerdy Tamás: túl sok kötelezettség az iskolában

    --Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján ilyenkor el szokták mondani, hogy „egyedül a szülő joga, hogy megszabja, milyen nevelést óhajt adni, adatni gyermekének”. (Az ezt megalapozó paragrafus a 26. cikk harmadik bekezdésében található, és szó szerint így hangzik: „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.”)

    VálaszTörlés
  12. Hallgattassék meg a másik fél is.
    De jó, hogy egyet értünk :)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Júlia! Képzeld el, hogy csak ezért megvettem az újságot...elolvastam. Már hallottam a Tanár Úr véleményéről más fórumon. Nagy tisztelője vagyok és ebben is egyetértek vele. Először is egy gyermekkori élmény: királylány szerettem volna lenni farsangi bálon előadott mesében(mint gondolom a többi kislány is), de a cseléd szerepét kaptam. Van egy fotó rólam, hát az mindent elárul. Sok helyen ez csak KIRAKAT, nyúzzák új dolgokkal a gyermekeket, színpadi szerepléssel, sokszor hallani a nagycsoportos óvónőket, hogy már megint szerepelni kell.Én is így nőttem fel és a munkahelyemen is elvárták a szereplést a csoporttal. Azt hiszem meg kell találni a középutat, amely mindenkinek a saját igénye szerint megfelel.Sokkal inkább híve vagyok a szülőkkel együtt való ténykedésnek, aktív részvételnek, meghitt együttlétnek,mint egy műsorral kiállni. Ahány ház, annyi szokás és természetesen ez csak az én véleményem, tiszteletben tartom én is másokét.

    VálaszTörlés
  14. Legyenszíves valaki ! tegye már föl ide annak a cikknek az elérhetőségét ( a netes elérhetőségét),köszönöm.Vagy legalább a cikk címét.Mert így most elbeszélünk egymás mellett,úgy érzem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések