Megkerült

a fenyőtüske, ami ottmaradt a télen,
s nem az a büszkeség, hogy akkor hanyagul szedtem le a fát,
hogy mégis meglegyen, ha jön az újabb ünnep,
sokkal inkább öröm forrása,
hogy van kontinuitás,
hogy  a munkás hétköznapokat időről időre felváltják az ünnepek,
s ezeket az ünnepeket egyetlen fonalon végig lehet követni.
Tüskétől tövisig.

Mélyebben repültem,
mert azt tanultam, hogy ne hagyjam szárnyaimat letörni,
csak szálljak alant,
jobban is látnak, s a pálma is teher alatt nő.

Esendőségemet kár lenne bemutatnom, az anélkül is nyilvánvaló.
Ügyesen csinálja az, aki mindig a könnyebb utat, az egyszerűbb feladatokat és középszerű megoldásokat  választja?

Nekem azt tanították,  a keskeny úton kell járni...



Megjegyzések

  1. Most viszont csillogtasd szarnyaid, engedd a Napot vegigsiklani rajta, mert hiszen a szepet ugy sem lehet eldugni.Nem is szabad.:)

    Nagyon szepet irtal ismet, a foto is gyonyoru!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtisztelő.
      Tanítom magam nem csillogni.

      Törlés
  2. csak egy szívecskét tudok ezekhez a szép gondolatokhoz hozzáadni ♥

    VálaszTörlés
  3. Ugy van Julia,csakis a keskeny uton erdemes jarni!

    VálaszTörlés
  4. Tüskétől tövisig szárnyalva a keskeny úton.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések