Arra a kérdésre,


 hogy Te is?
Itt egy válaszlehetőség. Igen, néha én is, van, hogy hosszabb, máskor rövidebb ideig. Van, hogy észreveszem, s van, hogy csak más. Van, amikor teszek ellene, van, amikor nem tudok, és nem is akarok.
De van az a néha-néha meg a szellő és a gyökér. Ezért is érdemes.



Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
 (Reményik Sándor:Gyógyíts meg!)


Megjegyzések

  1. Régen hallottam ezt a verset és akkor annyira,de annyira megérintett,mert rólam szólt,hogy megkerestem,leírtam.Egy Pápai diáklány mondta el egy templomban.

    VálaszTörlés
  2. Régen hallottam ezt a verset és akkor annyira,de annyira megérintett,mert rólam szólt,hogy megkerestem,leírtam.Egy Pápai diáklány mondta el egy templomban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nagyon tetszik- és az emlék is, amikor találkozik az ember a verssel. Az is megmarad.

      Törlés
  3. Nagyon szép vers, köszönöm Júlia!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Nem tudtam, egyáltalán végigolvassa-e valaki...Örülök.

      Törlés
  4. Nem ismertem , gyonyoru vers! Koszonom!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is új volt, és annál emlékezetesebb :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések