Hadd menjek,

 Istenem, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.
 
Menni, csak elsétálni, gyorsítani, aztán elhúzni- próbál a gyarló, s bár messze semmi keresztje, s a gondviselés kényezteti, kipróbálja, hogyan rosszabb, ha bántják vagy maga bánt, egyetlen , utolsónak maradt vigasz, hogy valóban a jó irányba visz ez a sokszor önkézzel fuldoklóvá tett út.
A pillanat, amikor meglátsz értelmet, célt, s képes vagy elvonatkoztatni a világ vélt vagy valós rosszaságától, a szépség és szeretet minden haragon túli megtapasztalása még ha oly rövidnek is tetszik, mindent megér.
Letisztulni, lecsendesedni, alázattal lenni a újjászületés lehetősége előtt.

Szószékrészlet


Megjegyzések

  1. Ez nagyon szép, Júlia.
    (Mindenképpen az a rosszabb, ha magunk bántunk.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megtisztel, hogy olvasol.
      S annál már csak az rosszabb, amikor sajnálom azt, aki bántott, mert tudja már, és ez neki nagyon rossz lehet...

      Törlés
  2. Sajnos nálunk ezt csak temetéseken szokták énekelni, pedig szerintem nem csak akkor lehetne, nem csak akkor kellene. Én nagyon szeretem.

    Istentől megáldott, boldog húsvétot kívánok! :)

    VálaszTörlés
  3. Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánok Nektek Júlia! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések