Kész reality

határozottan tudni , hogy ma sem lesznek elpakolva, rendszerezve, kiválogatva ( a téli-nyári ruhák), mert még ugye hozzá sem fogtunk, amikor eszembe jutott, hogy olyan boldogan kanyarodtunk be az utcába, s nemhogy azzal nem törődtünk, milyen sokan várnak mögöttünk, hogy tovább mehessenek, de még azzal sem, hogy épp ott a sarkon kellene valamit venni a holnapi ünnepélyre, hadd egyenek is, ha már kijárták a harmadikat, s akkor visszaballagni gyalog, menetelve egy komoly biciklis, fitt hatésféléves után, hogy ott megtudjuk, nincs is, amit keresünk, s ha már lúd, legyen kövér, odaszólni a babakocsit tolva furcsán siető asszonykának, hogy mindjárt jövünk, nekik is jut ruha, mert akkor még ki gondolta, hogy mi majd azért leszünk ott, hogy a kislányt szórakoztassuk, míg két mentő s egy sereg orvos meg asszisztens elviszi a dédit.
Mindenképpen nem akkor kellett volna meglátogatnom, amikor ő már kómában van, s úgysem jelent neki semmit az egész, de legalább megtudtam, hogy Rebuska egészen jól tolerálja a kicsiket. Úgy félóráig mindenképpen.
Ezeken felbuzdulva lett rend, fegyelem és ugyanolyan zsúfoltság a szekrényekben.







Virágok a jód-ratosnyai temetőn

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések