Júlia vagy, ugye?

Szia. Én Sz.Z. vagyok ,a Tarkanapjaink blog írója....

Volt ez a találkozás, mitől madarat lehetett fogatni velem- hogy megyek az utcán, egy számomra idegen városban, szorosan fogva két gyermekem kezét, hogy az ünneplő tömegben el ne hagyjam őket, és valaki szalad utánunk, hogy bizony ismer, és örül annak, hogy meglátott, köszönhet. Ezért kell blogot írni, mondtam akkor mindenkinek, csodákat hoz ez a dolog...

Ehhez képest valahol megszűntem létezni, bár az akarat megvan.

Néha tudatosítom magamban, hogy mércém igen magas. Ha pedig alatta maradtam, elszakadnak szálak.
Elszakadtak, lám.

Pedig tudom, hogy most, talán sokkal inkább mint bármikor blogok írásának történetében , méginkább szükség lenne a békesség kicsi szigeteire.
 Háború lesz.







Nem tudom, lesz-e még...

Megjegyzések

  1. Júlia. :) Hiányoztál. Hiányoznál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán te érted... De hogy most megleptél, megörvendeztet :)

      Törlés
  2. Ezt magam is megéltem. Nem véletlen a hallgatásom. Megtapasztaltam hogy hiányérzetem van - igaz nem sok... De ez egy ilyen világ! Mindenkinek meg van a maga gondja! De legalább lenne őszinte. Egy darabig nem írsz - elfelejtenek, még azok is akikről azt gondolod hogy- pedig....
    És mennyi minden van még amiről írhatnék. De lelkem rajta - senkit meg nem bántanék. Ennek örömét meghagyom másoknak.
    Inkább olvasok, olvaslak néhány másik bloggal, aztán lehet agyalni !? :-)














    VálaszTörlés
  3. A szálak olykor láthatatlanok. Talán úgy hiszed elszakadtak, mégis ott vannak. Én csendben olvaslak legtöbbször... mint mikor a szálat nem rezdíti még a szellő sem. De attól még ott van az a szál. :-)
    Nekem is hiányzik, amikor nem írsz.

    Volt, mikor nem írtam blogot... Aztán újra. Sokan elfeledtek. De baj ez? Amikor visszatér az ember valahová, látja, hogy a régiek közül elmentek sokan, de mindig lesznek újak és újak... akikért érdemes visszatérni. De leginkább magad miatt, mert ez az önkifejezésünk egy parányi eszköze... Nem? Te hogy látod? :-)

    VálaszTörlés
  4. (()) Csak ennyi, ölellek...kisbetűs írásodat nem akarom nagyítani!:-(

    VálaszTörlés
  5. Mindig olvaslak! Örülök, hogy újra itt vagy Júlia! :-)

    VálaszTörlés
  6. Mindennek rendelt ideje van. Ennyi telik tőlem.
    Ezt adom az útra, ami előttünkvaló. Bármi következzék,
    Isten gondviselő kegyelmét kívánom: legyen, és maradjon veletek minden időben!

    VálaszTörlés
  7. Szükség van Rád, nagy szükség!
    Ha bírod és nem teher, ne hagyd abba, Júlia!

    VálaszTörlés
  8. minden jó szóra szükség van, pont AZÉRT, amit írtál
    egymást kell erősíteni, és hinni, hogy akkor is érdemes...

    VálaszTörlés
  9. A mércéd magas.
    Tudjuk, ezért vagyunk itt.
    Egyéniség vagy. Annyi szépet adsz. Úgy tudod átnyújtani, ahogy kevesen.

    Én várlak mindig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy pillanatnyilag alacsony mércéjű világban, talán néha nem árt lejjebb venni a mércét .Ha nem vesszük lejjebb belebetegszünk,ha túlságosan visszavesszük elsüllyedünk.
      "Akinek humora van minden bír,
      Akinek nincs, az mindenre kényes."
      https://youtu.be/kcEqdwxwuJs
      https://youtu.be/NO6yAw5VJf4

      Törlés
  10. Örömmel és szívesen olvaslak, ha nem is szólalok meg gyakran ! Hiányoztál!

    VálaszTörlés
  11. legalább picit válaszolj
    :))

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm.
    A mérce...az bonyolult kérdés. Van, amiben alábbhagyok, hagytam, s van, amiben egyre nő.
    Megtisztelő, hogy mindig van jó szó.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések