Csak csodálkozik

az ember, micsoda korszakokat él meg, de még inkább azon, milyen érdekes, hogy a másik éppen egy másikat, azt , amit ő már régen maga mögött tud, vagy amit éppen nagyon szeretne már elérni.

Este nyolc felé még mindig zsizseget a város, ritkán látom, én ettől meg vagyok kímélve, s a novemberi tavaszban sétálva könnyű a dolgom, míg ő mesél, mesél, mesél, én figyelem az utcán, kicsit őt is. Mennyi ember, s mennyi féle. Bokacsizma, sokdenes harisnya, mintás, térdig érő szoknya, szövetkabát, kigombolva, mert tényleg nem kell az még, komolyka frizura és lóg valami kis kábel- a fülhallgató, veszem észre, hiszen ez egy tizenéves lány, aki sokkal többnek öltözött... Derűs az este, miközben megy a mese arról éppen, hogyan neveli nagyobbacska fiát, kisebbecske lányát, miközben megérkezünk, vége a próbának, telefonok szólnak, emberek elmennek, témák változnak...s egyre figyelem, milyen kevesen élik saját szerepüket.

Korszakokon innen és túl - mikor minden kicsi nagy s minden felnőtt gyerek akar lenni, s néha sikerül is gyerekesnek, ami már nem igazi, inkább csak megkésett- telnek a mindennapok. s ha nem vagyunk egy hullámhosszon, azért van, mert éppen nem érdekel az a korszak, amit a másik megél. Megélek. Minden olyan távolinak tűnik- a kicsi gyermek és a kamasz, a szingli és a friss házas, a kismama s a nagymama, a szülő s a tanár,....mert ugye, mindenki jobban tudja.

Az  egymondatos, egy fényképes, egészen hallgatós, a mindennapos és hosszas , túlbonyolított vagy lényegretörő mesélések a blogon.

Olyan rég nem készítettem kézzel fogható dolgot, hogy képes lettem volna elfelejteni, milyen jó is az, ha az ember alkot. Ki lehet próbálni a száraz, értelmes életet, de nem érdemes hosszasan csinálni. Akkor elkezdtem fuszulykát bontani, levélrózsát türögetni, varázszemüveget rajzolni, sétálni, mert enni akartunk, mert diszíteni kellett, mert más szemmel akartam látni és megmutatni, mert sütött a nap.( Némelyek látták már ezeket a képeket.) És még mindig mennyi kipróbálni való dolog.

Most is süt, semmi költői fogás nélkül. A borongós reggel napsütötte délelőttre váltott. S még oly hosszú a nap a zsizsegő estéig.








Megjegyzések

  1. Ó, be gyönyörű rózsák! :) És amit írtál, az is gyönyörű... Éppen ma volt egy olyan helyzet, hogy tizenéves-ismerősökre lett volna szükségem. És rájöttem, olyan kevés van. Mert már és még nem tartunk ott.... :)
    Alkotni mi is alkotunk, bár a lányaim már csak karácsonyiról akarnak hallani. :P Miközben én még élvezném ezt a novemberi tavaszt... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Ami meg a karácsonyit illeti- nézzünk csak szét a neten :)! Azt hiszem, ideje valóban a lányokra hallgatni:)

      Törlés
  2. ez most nagyon telitalálat volt
    nagyon nagyon jó írás, köszi:)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. S akkor erre mondod, hogy sosem válaszolok :)))
      Hát : köszönöm, hogy megtisztelsz. És nehéz válaszolni:)

      Törlés
  3. eszembe jutottál: egy fantasztikus oldalt találtam, megmutatom:

    http://laclassedellamaestravalentina.blogspot.hu/

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések