A Mikor kell

váltani ?-amúgy költői- kérdésre a legjobb gyorsan megtalálni a választ. Nem mindig sikerülnek a dolgok legjobban. A komfortzóna nagy úr. Mi hűséges alattvalók.
Aki váltott, az tudja mennyire volt könnyű vagy nehéz.
Kilépni egy párkapcsolatból, például.( Ez csak az ellenség megtévesztése végett :)) )
Vagy akár belépni egybe. Sokat gondolok arra, akinek erre lenne lehetősége, s közben esze, szíve, környezete összevissza sugall dolgokat. S akkor hogyan tudja, hogy váltani felé vagy váltani el tőle.
Iskolát váltani.
Nézegetem naponta , hogyan reagál , mi újat hozott, miben más és ez neki mennyire lesz sok, elég, éppen jó. S nézem magunkat is, amint keressük az igazolását annak, hogy váltani jó. Van, hogy váltani kell, váltani jó, észre kell venni a váltás szükségességét.
Irányt váltani.
A választott szakma irányát sok-sok fokkal megváltoztatni, többször is, aztán évtizedek múlva is figyelni, helyes volt-e. Helyes volt, s mégis, a nagy váltások íze-élménye megmarad.
Életmódot váltani.
S nem tudni írni vak hangot sem a témáról, mindig az ügy előtt állva egy nappal- majd holnaptól. Ez már nem olyan mókás. De divatos.
Lakhelyet váltani.
Eljátszani legalábbis a gondolattal, hogy megértél egy váltásra, hallani a lokálpatriotizmus csengő hangját, aztán ismét örülni, hogy van, hol lakni egyáltalán, figyelni a modern népvándorlást, hallani a pro meg kontrát. Számba venni, ki mindenki elment innen messzi földre, jószántából vagy talán üldözve, s ismét továbbhallgatni.
Frízurát cserélni.S nem bánni egy percig sem. csak tanakodni, sosem néztem előtte tükörbe. :))
Állást, munkahelyet keresni akkor, amikor van egy viszonylag biztos , ami a komfortzóna egyik pillére.
A héten már ketten mondták, el kellene innen húzni. De legalábbis sugallták. Létezik, hogy vannak jelek, vagy a fantázia játszik az ember fáradt elméjével ilyenkor?

Ki ne lenne érintett ilyen komoly kérdésekben?

Itt is váltani kellett volna- egy könnyebb cipőre. Azon a héten olyan szép tavasz volt Budapesten, hogy majd leszakadt a lábam a csizmával együtt. Majdnem vettem egy cipőt ...
A kis golyó célba ért, jó irányba vezettem. Úgy örülni, mint gyerek, igazi.
Nem erről szerettem volna értekezni, de közben váltottam.

Megjegyzések

  1. Van, mikor megérnek a dolgok, s adják magukat, hirtelen. Hirtelen? Akkor robban.Néha mérlegel az ember, s az oszlopok döntenek, melyik is a jobb. S néha már nem mérlegel, lép.

    VálaszTörlés
  2. Én úgy gondolom, hogy ha már megszületett egy ilyen gondolat a fejünkben az nem a véletlen műve. Váltani kell. De váltani nem ilyen egyszerű,sokminden befolyásolja az embert a döntésben. Ezért van aki gyorsan,és van aki lassan lép a tettek mezejére.

    VálaszTörlés
  3. Mint híres újrakezdő, aki sokszor és sokat váltott már, most szembesülve ezekkel a gondolatokkal be kell vallanom: nem tudom. Meg nem is tudtam.
    Illetve akkor azt hittem, tudom. Biztosan, és pontosan. ... és volt, hogy utólag megbántam. Tanultam belőle. Még a rossz döntéseinkből is nyerhetünk ennyit. A jókból többet is.
    De jól értem-e, hogy maga a változás már eldönttetett, csak az ideje nincs még meghatározva? Mindennek rendelt ideje van...

    VálaszTörlés
  4. Mint "híres" újrakezdő, egyetértek az előttem szólóval. Viszont semmit nem bántam meg!
    De mára a hideg ráz ha újrakezdésre gondolok. Ami meg jön, az úgyis jön ha a sors úgy akarja. A döntés a kezünkben!?

    VálaszTörlés
  5. Nos, a legkomolyabbról, a frizuraváltásról sokat tudnék értekezni. :D Nem, nem akarom a viccelődés irányába elterelni a témát, mert ezek itt nagyon komoly dolgok, de tudom, hogy a frizura megváltoztatása egyeseknek legalább akkora dilemma és meghányni-vetni való dolog, mint másnak a munkahelycsere. A környezetemben legalábbis nagyon sokszor ezt tapasztalom. Nálam, ugye, nem nehéz ez a fajta váltás. Másban pedig annyira földhözragadt vagyok...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések