A Mikor kell
váltani ?-amúgy költői- kérdésre a legjobb gyorsan megtalálni a választ. Nem mindig sikerülnek a dolgok legjobban. A komfortzóna nagy úr. Mi hűséges alattvalók.
Aki váltott, az tudja mennyire volt könnyű vagy nehéz.
Kilépni egy párkapcsolatból, például.( Ez csak az ellenség megtévesztése végett :)) )
Vagy akár belépni egybe. Sokat gondolok arra, akinek erre lenne lehetősége, s közben esze, szíve, környezete összevissza sugall dolgokat. S akkor hogyan tudja, hogy váltani felé vagy váltani el tőle.
Iskolát váltani.
Nézegetem naponta , hogyan reagál , mi újat hozott, miben más és ez neki mennyire lesz sok, elég, éppen jó. S nézem magunkat is, amint keressük az igazolását annak, hogy váltani jó. Van, hogy váltani kell, váltani jó, észre kell venni a váltás szükségességét.
Irányt váltani.
A választott szakma irányát sok-sok fokkal megváltoztatni, többször is, aztán évtizedek múlva is figyelni, helyes volt-e. Helyes volt, s mégis, a nagy váltások íze-élménye megmarad.
Életmódot váltani.
S nem tudni írni vak hangot sem a témáról, mindig az ügy előtt állva egy nappal- majd holnaptól. Ez már nem olyan mókás. De divatos.
Lakhelyet váltani.
Eljátszani legalábbis a gondolattal, hogy megértél egy váltásra, hallani a lokálpatriotizmus csengő hangját, aztán ismét örülni, hogy van, hol lakni egyáltalán, figyelni a modern népvándorlást, hallani a pro meg kontrát. Számba venni, ki mindenki elment innen messzi földre, jószántából vagy talán üldözve, s ismét továbbhallgatni.
Frízurát cserélni.S nem bánni egy percig sem. csak tanakodni, sosem néztem előtte tükörbe. :))
Állást, munkahelyet keresni akkor, amikor van egy viszonylag biztos , ami a komfortzóna egyik pillére.
A héten már ketten mondták, el kellene innen húzni. De legalábbis sugallták. Létezik, hogy vannak jelek, vagy a fantázia játszik az ember fáradt elméjével ilyenkor?
Ki ne lenne érintett ilyen komoly kérdésekben?
Nem erről szerettem volna értekezni, de közben váltottam.
Aki váltott, az tudja mennyire volt könnyű vagy nehéz.
Kilépni egy párkapcsolatból, például.( Ez csak az ellenség megtévesztése végett :)) )
Vagy akár belépni egybe. Sokat gondolok arra, akinek erre lenne lehetősége, s közben esze, szíve, környezete összevissza sugall dolgokat. S akkor hogyan tudja, hogy váltani felé vagy váltani el tőle.
Iskolát váltani.
Nézegetem naponta , hogyan reagál , mi újat hozott, miben más és ez neki mennyire lesz sok, elég, éppen jó. S nézem magunkat is, amint keressük az igazolását annak, hogy váltani jó. Van, hogy váltani kell, váltani jó, észre kell venni a váltás szükségességét.
Irányt váltani.
A választott szakma irányát sok-sok fokkal megváltoztatni, többször is, aztán évtizedek múlva is figyelni, helyes volt-e. Helyes volt, s mégis, a nagy váltások íze-élménye megmarad.
Életmódot váltani.
S nem tudni írni vak hangot sem a témáról, mindig az ügy előtt állva egy nappal- majd holnaptól. Ez már nem olyan mókás. De divatos.
Lakhelyet váltani.
Eljátszani legalábbis a gondolattal, hogy megértél egy váltásra, hallani a lokálpatriotizmus csengő hangját, aztán ismét örülni, hogy van, hol lakni egyáltalán, figyelni a modern népvándorlást, hallani a pro meg kontrát. Számba venni, ki mindenki elment innen messzi földre, jószántából vagy talán üldözve, s ismét továbbhallgatni.
Frízurát cserélni.S nem bánni egy percig sem. csak tanakodni, sosem néztem előtte tükörbe. :))
Állást, munkahelyet keresni akkor, amikor van egy viszonylag biztos , ami a komfortzóna egyik pillére.
A héten már ketten mondták, el kellene innen húzni. De legalábbis sugallták. Létezik, hogy vannak jelek, vagy a fantázia játszik az ember fáradt elméjével ilyenkor?
Ki ne lenne érintett ilyen komoly kérdésekben?
 |
| Itt is váltani kellett volna- egy könnyebb cipőre. Azon a héten olyan szép tavasz volt Budapesten, hogy majd leszakadt a lábam a csizmával együtt. Majdnem vettem egy cipőt ... A kis golyó célba ért, jó irányba vezettem. Úgy örülni, mint gyerek, igazi. |
Van, mikor megérnek a dolgok, s adják magukat, hirtelen. Hirtelen? Akkor robban.Néha mérlegel az ember, s az oszlopok döntenek, melyik is a jobb. S néha már nem mérlegel, lép.
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, hogy ha már megszületett egy ilyen gondolat a fejünkben az nem a véletlen műve. Váltani kell. De váltani nem ilyen egyszerű,sokminden befolyásolja az embert a döntésben. Ezért van aki gyorsan,és van aki lassan lép a tettek mezejére.
VálaszTörlésMint híres újrakezdő, aki sokszor és sokat váltott már, most szembesülve ezekkel a gondolatokkal be kell vallanom: nem tudom. Meg nem is tudtam.
VálaszTörlésIlletve akkor azt hittem, tudom. Biztosan, és pontosan. ... és volt, hogy utólag megbántam. Tanultam belőle. Még a rossz döntéseinkből is nyerhetünk ennyit. A jókból többet is.
De jól értem-e, hogy maga a változás már eldönttetett, csak az ideje nincs még meghatározva? Mindennek rendelt ideje van...
Mint "híres" újrakezdő, egyetértek az előttem szólóval. Viszont semmit nem bántam meg!
VálaszTörlésDe mára a hideg ráz ha újrakezdésre gondolok. Ami meg jön, az úgyis jön ha a sors úgy akarja. A döntés a kezünkben!?
Nos, a legkomolyabbról, a frizuraváltásról sokat tudnék értekezni. :D Nem, nem akarom a viccelődés irányába elterelni a témát, mert ezek itt nagyon komoly dolgok, de tudom, hogy a frizura megváltoztatása egyeseknek legalább akkora dilemma és meghányni-vetni való dolog, mint másnak a munkahelycsere. A környezetemben legalábbis nagyon sokszor ezt tapasztalom. Nálam, ugye, nem nehéz ez a fajta váltás. Másban pedig annyira földhözragadt vagyok...
VálaszTörlés