Én nem

mondom ki lelkem legféltettebb gondolatait, gyötrelmeit, még örömeit sem,
még akkor sem, ha ebből most arra következtetni, hogy akkor van ilyen,
s lassan haladva előre
végig sem gondolom mindezeket.
Semmi egetrengető nem történt itt.
Semmi olyan, mint azok a lassan nyilvánvaló rázkódások ott, a jóléti társadalom más pontjain.
Tehetünk úgy, mintha nem történne semmi.
Azt nem tudom, hogy tisztességes-e.

Ugyanolyan rongyosan , koszosan, mosolyogva, szipogva közben, s csoszogva érkeztek ma is az autó mellé, s csak ötven banit kértek. Most kaptak. Tehetünk úgy, hogy nem veszünk tudomást. Attól még nem lesz nekik jobb. Mint ahogy attól sem, ha mégis tudomást szerzünk.

Vannak helyzetek, amikből nincs kiút. Csak az az egy út.
Vannak mások, ahonnan van.


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Nincs más opció, csak a mégis.
      Jól tudjuk, csak időnként duruzsolunk :)

      Törlés
  2. ...
    Valóban nehéz ilyenkor szólni.
    S valóban képesek vagyunk més sopánkodni is. Mert ugyan mit is kezdjünk ezzel az érthetetlen helyzettel?
    Imádkozzunk! Hittel! Vagyunk?
    Aztán tudod, annyira sokrétű ez az egész...
    Romániába senki nem akar menni, annyira rosszul éltek.
    S most akkor örültök neki.
    Tudod, tudjuk, bonyolult játékok ezek, miket így egyszerűen sosem fogunk megérteni.
    Valójában azért, mert nincs szeretet.
    Ez azt hiszem, mégiscsak egyszerű.
    Szeressétek, ti románok is egymást, ha lehet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen igazad van, Katalin...

      Törlés
    2. Több részletnyi előzmény után az utolsó mondat sem fáj már annyira.
      A többivel úgy értek egyet, mint sajátommal, mintha magam írtam volna :)
      És akkor úgy veszem, hogy te is egyetértesz.
      De legalábbis kipróbálod rajta érzelmeimet. :)

      Törlés
    3. nem egyetértésnek, inkább csak, mint visszahozott ajándék
      "köszönettel, de..."
      semmi próbaszándék

      Törlés
    4. Visszaadnál ajándékot?...
      Persze, nem kell egyetérteni.
      Azt, hogy ti vagytok a magyarok, mi meg, sokan mások, mindenek, csak éppen nem olyanok, mint ti, valahonnan onnan tanultuk. Nem tisztességes általánosítani, és semmi pejoratív nem volt a mefogalmazásban.
      Egyszerűen csak más ott, más itt.
      Lélekben, magatartásban , papírfprma szerint is magyarok vagyunk, még ha ez is fáj sokaknak.
      És folyatni lehet a sort, de minek...
      Azért erre az látszik, hogy magasabb színvonalon élve is hálátlan a magyarországi társadalom.Pedig, ha egyebet is kipróbálna, azt látná, bizony van rosszabb, és még úgy is boldogak, hálásak az emberek.
      S hogy ki felel a robbantásokért, az sem nálatok keresendő.
      Üdv.

      Törlés
    5. sajnálom, de egyszerűen nem értem, mit akarsz mondani, mint ahogy azt sem értettem, amikor a blogomban a a terrortámadásról írtam, ahová azt a megjegyzést tetted , amit ide is másoltam, és értetlenül néztem az utolsó mondatod, hogy : "Szeressétek, ti magyarok is egymást, ha lehet..." fogalmam sincs mit akartál ezzel mondani, ezért visszadtam

      Törlés
  3. Szerintem Júlia legalább annyira magyar, mint én. Nem román. Ezt nem vitát kiváltva szerettem volna leírni, de egész nap az eszemben járt, hogy nekem nem esne jól, ha engem leszlovákoznának, pedig a szlovákokat is szeretem,de én speciel magyar vagyok.Szlovákiai magyar. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok neked Júlia és az egész családodnak ♥♥♥ Iveta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyetértek, pont ezt éreztem én is odaát♥

      Törlés
    2. Köszi, edzettek vagyunk.
      És magyarok.
      :)

      Törlés
    3. egy másik fajtából :)))

      Törlés
    4. drága Júlia, nem szeretnék félreértésekkel, neheztelésekkel elválni, de továbbra sem válaszoltál az eredeti kérdésemre, sajnos nem értem, bocsáss meg: miért írtad a blogomba, azt, hogy "TI MAGYAROK"
      azt értetted talán, "ti, akik Magyarországon élnek?(dehát nem csak magyarok élnek ott, mint ahogy EGYETLEN ORSZÁGBAN SEM csak azok élnek, ami az ország neve....)

      Törlés
    5. Mert azokban a napokban, mint előtte is néhányszor, több helyen is éreztem, utalásból vagy konkrét megfogalmazásból, hogy elégedtelenek a magyarok- Magyarországon élő magyar emberek, mert aki ott nem magyar, de ott van, annak jó, aki meg nincs ott, de magyar, annak mindegy kell, hogy legyen-, szóval hogy ők elégedetlenek azzal, ahogyan őket vezetik, hogy általában semmi sem jó, hogy mindenért egy ember és egy csoport a felelős, és még erre ráadásul akkor ki tudja, a bizonságot is biztosítják-e. Nem olyan nagy dolog ez, nem is kell vele különösen törődni. A valóság ,ami nem általánosít, de létezik, hogy a székelyföldről BUdapestre költözött -amúgy rendkívül ügyes, szorgos, szép magyart beszélő- rokonaink a szomszédaiknak románok. Meg kellene kérdezni, ugyan mire értik.
      Mi azt tanultuk meg odaátról, hogy aki ott van, az a magyar.
      Persze az más kérdés, hogy nem törődünk ezzel a tanítással :)
      Akkor helyesbíthetek, ha jelent valamit: mi magyarok...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések