"Szép

az a folyamat, ahogyan megszeretünk tárgyakat,dolgokat, embereket."

Ahogyan az idegenségből, az idegenkedéstől haladunk az ismerősség érzése , a jófajta megszokás, hozzászokás kedves íze felé, ahogyan miénk lesz valami, s aztán úgy tűnik, hogyan is lehetett addig nélküle.

Az út, ami végig vezet ezen a próbán, az a szelidítés, amiről a nagyok beszéltek.

Konkrétumokra gondolok, helyekre, apró tárgyakra és nagy tulajdonokra, de emberekre is, s végigpörögnek emlékek, vívódások, örömök. S rögtön hozzá a most, ez a pillanat, s hogy az útnak mely szakaszában vagyok- idegen-e még , vagy ismerős már, netán teljesen egymáshoz szelidültünk?

De hiába írnám a család bármely tagját, a kollégát, az eltűnőben levő barátot, a kisautót, a házat vagy az oviscsoportot..., ez senkinek semmit sem jelent.

Csak az az út, amelyen ő most van, az a pillanat, amelyet ő most  megél.

Az viszont mindennél fontosabb. Ez így van rendjén.

Prózaibbat nem találtam hirtelen. Én főztem

Megjegyzések

  1. nagyon egyetértek, szépen írtad
    szépséges út megismerni valamit és átélni, hogy közünk lesz hozzá, részei leszünk egymás napjainak

    és szép az a tányér leves, sőt gyönyörű

    VálaszTörlés
  2. megkérdezhetem, honnan az idézet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tőlem
      Szívemnek kedves blogba írtam előtte pár perccel megjegyzésbe.

      Törlés
  3. Szívemnek kedvestől érkeztek a szívemnek kedves szavak. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Válaszok
    1. Köszi, finom, az a lényeg...az is.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések