Napok óta,

de ez így túl hosszasnak meg kigondoltnak tetszik,
inkább úgy, hogy egy ideje,
de legalábbis azóta, hogy észrevettem - abból, hogy némelyek lebarnultak, csend van az iskolaudvaron, megjelentek a nyaralós képek, előrejött -akkor- az első láda uborka-, szóval hogy észrevettem, hogy nyár van,
azóta tűnődöm, hogyan egyeztessem az uborka-,egres-, málna-ribizli eltevést a pedagógia tudományos formába öltött változatával ( önmagában persze tudomány, most pedig teljesen meta a dolog,miközben amikor tanév közben űzzük, annyira gyakorlati , hogy nem úgy gondolunk rá, mint ahogy....),
szóval van itt líra is meg próza is, szent is meg profán is ,
s attól tartok, mire kidolgozom a stratégiát, megérik a szeder is majd,
s akkor már olyan sok idő eltelt, hogy nem fogom tudni eléggé azt élvezni.
A tanulás öröme,haha...

Mindenesetre említésre méltó, hogy azon a hétfői napon cseppet sem éreztem jól magam az ódon falak között, vagy talán ott bent mégis igen, a steril egyetemi környezet még megengedi remélni, hogy majd a világ éppen olyan, mint amilyennek ott elképzeled,
na de az a fél óra szabad, amikor éppen úgy, mint 16 évvel ezelőtt gyorsan elmentem a legolcsóbb ehető változatot megvenni, hozzá vizet is, drágán és merészen, ugyanabban az időben bámészkodni, kicsit olvasni, s nem észrevenni a libabőrt, mert mindvégig tudtam, hogy amikor hazajövök- éppen úgy, mint legtöbben közülünk-, semmi sem olyan , sem iskola, sem óvoda, sem lehetőségek, sem gyerekek, sem szülök, s tk mi sem vagyunk oly sok mindenre képesek, mint amennyit ott bent elképzeltünk...

Kisiskolás lehettem, amikor -azt is tudom,melyik utcán haladva- azt mondtam, én kb 8O éves koromig csak iskolába járnék, nem bukottként, hanem mert az nekem olyan jól ment és biztonságérzetet nyújtott, mert szerettem az iskolát, s erre tessék, hova kerültem.

Folyamatosan tanulom, hogyan tanítsak, mindenki mást akar, mást javasol, mást hirdet, s ebben el kellene igazodnom, feszít, szorít a rendszer,belekényszerülök, s a megfelelési kényszer sem hagy, a meggy lassan fő, az uborka-egres-málna-ribizli mégiscsak egyszerűbben ment. Mert sokszor azt gondoljuk, éppen úgy, másképpen lett volna jobb, egyszerűbb, sikeresebb az egész...

Pontban éjfél.
Ma már holnap van, előbb-utóbb megfő, feketén kemény lesz, s míg bekerül az üvegbe, ismét elmondom magamnak, hogy románul, is magyarul is tényleg akkor fog majd szépen beszélni a gyerek, ha szép példát hall, és ebben - mint az összes többi vonatkozásban - igen nagy szerepe van az óvónőnek. Standard szöveg. Nem is értem, mi lenne a baj.

Két utcányi részlet- Kolozsvár. Minden egyéb fent van a világhálón.








Megjegyzések

  1. Hmmm....
    Eltelt ez az év nekem is. Még másfél hónapocskám van hátra. De már szinte napi szinten gondolok az ovira, hogy majd hogyan lesz, főleg a visszarázódás, az időbeosztás és a... türelem... Egész évben volt tevékenységem, nem unatkoztam, rengeteg dolgom is volt. De kétségkívül könnyebb volt. Egyszerűbb, lezserebb. Hajnali 2-3-kor esetleg csak akkor feküdtem le, ha saját hülyeségem miatt fennültem valami gagyi filmet megnézni, aztán másnap mérgelődtem, hogy milyen lüke is vagyok... A ribizli-egres-málna (nálam most éppen zöldpaszuly, hagyma és feketeribizliszörp) eltevésének megszervezése-lebonyolítása is néha fejtörést okoz, de kétség nem fér hozzá, mégis sokkal egyszerűbb megoldani ezt, mint eligazodni a tanügy rejtelmes bugyraiban.
    4 évvel ezelőtt véglegesítőztem, így idény nyáron lehetne a kettes. Ha beiratkoztam volna. Makacsul ellenkeztem eddig, úsztam szemben az árral, mert én ez a lázadó fajta vagyok, csak akkor akarok megtenni valamit, ha én magam akarom, nem azért mert bárki elvárja tőlem, vagy merthogy "ez a dolgok rendje". Úgyhogy, most már többször (az a napi sznten gondolok az ovira, kb. ezt jelenti) azon kapom magam, hogy elgondolkodom: talán mégiscsak be kellene iratkozni. Nem jelent sokat (anyagilag), de nélküle esély sincs semmire. Idéntől a krediteket is muszáj lesz "felfrissíteni", gyűjtögetni kell még néhányat, szóval, nagyjából én is azt érzem, hogy talán leszek már 80 éves is, mire abbahagyhatom a tanulást... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igazság az, hogy mi - és mindazok, akik ebben a csónakban eveznek-értjük ezeket a dolgokat...
      Időnként mégis úgy érzem, hogy még mi sem. Érti egyáltalán valaki, hogy mi és miért zajlik itt ebben az ügyben :))?
      Eltelik, elmúlik ez is :)

      Törlés
  2. Nem irigylem a hölgyeket, mázlista vagyok, más szabadon úszom.
    És senki sem kérdi, hogy miért, ha szemben az árral.
    Betellek három szempár szépségével, értékével.
    Mégis, ha újra kezdeném, szerencsére ez csupán fikció...
    Szóval, ha újra kellene - akkor szabadságom szerint tenném megint, macerás, külön utakat választva.
    Több nevetéssel, kevesebb kötöttséggel, hagynám, hogy a gyermeki lélek káprázatos virágai burjánozzanak.
    Kreatív, kompetens kölköket nevelnék még inkább, mint a harminc év alatt.
    És bámulnám, bámultatnám a világot, fittyet hányva a sablonokra, kevernék új, friss színeket.
    Esti hallgatásra ajánlom, van benne egy-két sor neked, nekem:
    https://www.youtube.com/watch?v=QCVKH2i2ERs
    Más: Kolozsvár?
    Nekem most Arad!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések