Minden akkor kezdődött,

amikor kizártam minden egyebet, s maradt a tételsor, amit részben tudásszomjból, részben kötelességtudatból-szorgalomból-megszállottságból stbből magam elé tettem, s elkezdtem kutakodni, sebesen jegyzetelni, és teltek, néha csak múltak a napok, s egyre ritkábban jutott eszembe , hogy van élet egy vizsgán túl is. Ó, igen, akkor július volt, és én így tudtam ezt a táncot végigjárni, ilyen balga módon, mellőzve mindent és mindenkit, nagyvonalúan nem törődve, s csak az utolsó időkben felfogva, hogy ezzel az embernek  a lábából szabályosan kimegy az erő, megkérgesedik  a lelke, pedig ezzel párhuzamosan kinyílik egy világ, egy másik, amit elvileg eddig is ismert, de mintha mégis másképpen, letisztulnak dolgok, értelmet nyernek és értelmetlenné válnak mások. Ha böjt a számodra kedves dolgok magadtól való megvonása, akkor én böjtöltem- nem olvastam irodalmat, kivétel egy nap, amikor minden említett gyermekirodalmon végighaladtam, nem néztem filmeket- mondjuk, máskor sem-, szóval tévé nem lett bekapcsolva, nem használtam üdülésre az internet-adta lehetőségeket, szóval Fb meg blog, nem beszéltem telefonon,semmi, de semmi időt nem töltöttem magamon kívül senkivel,  és 6 nap után engedélyeztem mindig magamnak is kimenőt, mert ugye vakáció volt elvileg. A családnak. Aki közben mellettem, rajtam kívül, nem is tudom, hogyan, de próbált élni.
Minden akkor kezdődött.
Veszíteni azt az időt veszítettem el, amit azokkal tölthettem volna, akiknek kedves vagyok, s ők nekem még inkább. Nem tudom, pótolható-e.
Minden egyéb, amiről akkor leszoktam, fokozatosan visszahozható, ha életképes.

Azóta november lett, s onnan tudom, hogy a kéreg kezd leválni, hogy ismét képes vagyok rácsodálkozni régről ismert dolgokra, társadalmi jelenségekre, a kör kezd visszaérni arra a kedves pontra, mikor az értelmetlen ismét értelmes lesz, s a világ tőlem is szebb.

Nem, sosem várom hétfőn a pénteket csak azért, hogy lejárjon a hét. Azt szeretném, ha addig végre megtanulnám, hogy nem olyan borzalmas dolog reggel ismét fölkelni és elindulni. S ha ez menni fog, aztán szombaton, na akkor majd egy jót aludni...


Már a vége felé, egy csütörtökön megpucoltam az ablakokat. Utána kifeküdtem a fűre és tovább tanultam.... A vizsga sikerült, az ablakokat egytől-egyik ki kell cserélni. Ezt akkor is tudtam, és mégis.


Megjegyzések

  1. gratulálok a vizsgádhoz, a szép kitartásodhoz, és ehhez a szép poszthoz :))♥

    VálaszTörlés
  2. Ez így gyönyörű. Kérlek, írj még.

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok Júlia a vizsgádhoz!
    Örülök, hogy újra itt vagy és írsz!☺

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a kedves szavakat. Olyan rég volt a nyár, hogy érthetetlen ez az utóhatás...
    hasonlóképpen, Katalin, nekem is a tiedek. Gyakran rákeresek, de nem tudom olvasni...
    Mondanivalóm lenne, csak a képességem hagyogat el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://mindenfleamilyetnkzmveskedtem.blogspot.hu/

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések