Konkrétabban,

mint az eddigi években, most megfogalmazódott bennem, hogy bizony annak, aki olvassa, annak én az vagyok és olyan, mint amit itt talál. Kutya kötelességem azt és úgy hozni, ami valójában vagyok.

Csak egy példa, ami elüt attól, amit itt olvastam: az ünnep. Kezdődött a készülődés böjtfőkor, s bár nem az ételektől való megvonást jelenti ez nekünk , reformátusoknak, mégis készültünk, hangolódtunk, jól-rosszul, de igyekeztünk odafigyelni arra, ami az ünnepet jelenti. Ezzel együtt a körülöttünk levő gyermekekhez is a húsvét felé való haladás állomásait próbáltuk  közel hozni. A virágvasárnapi diadalmas hangulat után jött a nagyhét csendje, nagycsütörtökön hatan, nagypénteken már sokkal többen, nagyszombaton tizenketten, mint  a tanítványok voltunk az istentiszteleten,  hogy aztán felvirradjunk  húsvét reggelére. Tele volt a templom, s nem is tudom, kell-e elmondani, milyen együtt énekelni százakkal, milyen az, amikor neked mondják, békesség néktek...Kell-e ezt még elmondani, el tudom-e egyáltalán úgy mondani, hogy legyen annak valami hatása? Mert képtelenül beszélek, dekorációk és receptek nélkül, kirándulások és aztán pláné csokitojás-keresgélések nélkül. Nem vagyok népszerű, s ezzel számolnom kell.

De az én vagyok, hogy leírom, elmondom, húsvét Jézus Krisztus feltámadásának az emlékünnepe a minden vasárnapok mellett. És én semmi mást nem várok ezektől a napoktól, csak hogy ezt a lehető legméltóbb módon, ami persze nem vagyok, de ezt megéljem.

S mindezek után jöttek, jöhettek csak azok a népszokások, melyek a közösséget valamilyen szinten még összekovácsolják: nagyszombaton a fiúk bokrétát, bothajtást és tetőt :), idén ismét legtöbbet a faluban, 36 db-t hoztak a lányoknak, amiért cserébe hétfőn, a locsoláskor 5 tojást, zsebkendőt, kis zsebpénzt és egy mézespogácsát kaptak. Szép volt, öröm volt. Ráadás volt.

Hát így,

és tudom, tudom, hogy vagyunk, akik így, csak nem mindig jó helyen keresem.

Virágvasárnapi örvendező gyülekezet

Készülődőben

Reményteljes húsvétvasárnap

Mininyájunk egy része

Tervezve a bokréták kiszegzését


:) 

Megjegyzések

  1. Pontosan ma olvastam: "A legszebb templom: a tele templom"

    ...úgyhogy tudom, hallottam és értem , milyen mikor százak énekelnek a templomban.

    Látva, hogy nálatok milyen szépen őrzik és ápolják a hagyományokat, csak sajog a szívem, mert itt már csak a turistáknak mutogatott helyeken (pld. Hollókő) látni ilyet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kifejezetten szeretem a kevésbé tele templomot is, az mindig olyan kiváltságos társaság, egészen más érzés. Másképpen szép, mint a tele, de szép. És enged elcsendesedni.
      Nem is tudom, hogy őrzik-e, inkább az mondanám, ez itt így a természetes, így élnek, így élik meg az ünnepet az emberek.
      És jó tudni, hogy van, akinek ez kívülállóként is tetszik. Holott nem turistaattrakciónak készült :)

      Törlés
  2. Azért őrzik máshol is, legfeljebb csendesebben, mint a kiemelt helyeken.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is biztos vagyok ebben, hogy minden helynek régiónak megvan a maga jellegzetessége, valami, ott mindig, évről évre ugyanúgy történik. Nem azért, hogy embereket odavonzzon, hanem azért, mert attól szebb, tartalmasabb az élet, az ünnep és a hétköznapok is.
      Én kifejezetten örülök, hogy itt, a Mezőség peremén , egy szinte semleges zónában azért még van némi kis hagyomány, ami a mienk, ami természetes közegében él.
      Mert már mi magunk is alig vagyunk. S ha már nem leszünk, legalább két oldalon biztosan nagy lesz az öröm :(

      Törlés
  3. Igenis népszerű vagy. Nekem legalábbis biztosan nagyon fontos, akkor is, ha mostanában nagyon csöndben vagyok. :) A templomban pedig az a legszebb, mikor a könnyed hull, mert érzed, hogy a lelked megsimogatja az Isten.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jól esik amiket írtál. Ölellek. Békesség néktek!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések