NEM EMEL FÖL

József Attila

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.

Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.

Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.

Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.

Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.

...................................................................................................................................................

A helyzet korántsem ilyen drámai.
Egyszerűen ez következett a sorban.

Minden fotó egy részlet az életünkből.
A gyerekek az oldalból nézik, amint nézem, hogyan kerül ki az istállóból sok év alatt felhalmozott szemét.
Bizony kérhettük volna, hogy kitakarítsák, mielőtt elmennek .
Jó pap holtig tanul. S közben kitakarít. Akár mások után is.


Megjegyzések

  1. Mi is takarítunk, máig is. 5. éve, nem akarlak keseríteni, vagy egyszerre mindent kipucoltok, s nem kell semmin sajnálkozni, hogy még jó lesz valamire. Eddig egy év múlva mondjuk kidobódott, nálunk legalábbis. Látod, én a tegnapi ünnepről nem is írtam, csak hallgattam verset, egész nap.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Minden kipucolva, némi tüzelő maradt már csak. Aztán következik mindaz, amit mi felhalmozunk.
      A költészetet a gyermekeim előhozták, mert az iskolában volt szünetben villámcsődület, közösen olvastak, így mindenikünk olvasott este a többieknek egyet-kettőt, utána én ezt lejegyeztem ide. Nekik nem ezt olvastam :)
      Szeretem a verset.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések