Sok minden

foglalkoztat.
Gyakran olyasmi, ami másokat nem, kevésbé vagy egyáltalán.
Szeretném, időnként, ha érdekelne. Ami mást is.

De természetünk valahol máshol határozódik meg.

Unalmas már, hogy folyamatosan látjuk, halljuk, olvassuk, amint sokan mondják, ez sincs jól, az sincs jól, unatkozó emberek egyfolytában zsörtölődnek.

Mindeközben tényleg- azóta is, hogy utoljára is azt mondtam, nem változott semmi- kevéssel beérjük, akkor is, ha a másiknak sokkal több van. Számomra az mind felesleg.

Valahogy így készülök én a húsvétra. Még mindig nem jól, s nem egészen, de valamennyire is akarva.

Veszek magamnak egy tükröt, s aztán úton, útfélen elmondom, hogy én bizony vettem egy tükröt, azt használom, s milyen jótékony hatással van rám, hogy sűrűn szembenézek magammal. Egy idő után már nem fog kelleni mondanom, meglátszik az majd magától is. Aztán engem utánozva még mások is vesznek majd tükröket, s szépen sok minden a helyére kerül.

Persze, sokkal többet és jobban kellene imádkozni, de ahhoz még az út elején vagyunk.

Temetőben legelésző mininyáj

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések