Nahát

"A határnak másik oldaláról inkább mesélni lehetne, reálisan, nem szépítve, nem elvárásoknak megfelelve-ahogy megjegyzésekből is az cseng ki, hogy micsoda képmutatók az erdélyiek, amikor anyaországi vendégük van-, szóval mesélni lehetne az együttélésről, életszínvonalról, lehetőségekről és bizony korlátokról is, kertekbe besétáló medvékről- hiszen most ettől hangos a helyi sajtó-, a máról meg az eltelt évtizedekről, s talán akadna, aki objektíven meg is hallgatná, netán változna a véleménye is, vagy ha nem, legalább tisztelné a másikat...De ennek mind nem sok értelme.
A kérdésre viszont, hogy akad-e valaki, aki nem nézi le a románokat, akár jelentkezhetek is.
Elvárom, hogy ők se nézzenek le engem. Se magyarságom, se más miatt. És ha rajtam kívül sokan mégis megteszik, hogy lenézik őket, ugyan miért is?
Nem, nem az a probléma, hogy nem vagyunk itt itthon. Erdélyben itthon vagyunk. És magyarok, még ha ez hihetetlen is. ( Magyarországon románok vagyunk, és ezt rá kell hagyni azokra, akik a fogalmat így használják, nyilván, nekik így jobb, ez az ő igazuk.)
Nem érdemeink szerint húzták meg a határvonalakat. Sem egyik, sem másik oldalon élők érdemei nem számítottak, most sem számítanak.

És nem, valóban nem édes Erdély.
Sokkal inkább keserű valóság.

Aki úgy gondolta, elment.
Aki még bírja, mind itt van.

Én sem olvasok Wass Albertet, mert ha olvasok, teljesen más élményeket keresek.

Azon a rettegésen viszont, hogy mi lesz, ha mind odamegy a sok erdélyi, az anyaországgal mi lesz majd, és bizony mennyi felesleges pénzkidobás a sok hitványért mindenféle segély formájában etc, azon csak mosolyogni lehet, s talán még összekacsintani is ....

Fáj, ahogy sokan inkább örülnének, ha mind románul beszélnénk, netán éreznénk is, nem lenne több gond velünk. Fáj. Viszont mennyivel könnyebb lenne akkor újjal mutogatni, hogy bezzeg, beolvadtak, ennyit ért nekik magyarnak lenni.

Mindezekkel együtt, tisztelet mindenki őszinte véleménye iránt.
Üdv."

kommentnek készült, meggondoltam magam 

https://csakazolvassa.hu/2017/07/19/edes-erdely/

megtörve vagy megfogyva vagy mindkettő ?

Megjegyzések

  1. Gondolom nem viagsztal, hogy a felvidékieket meg leszlovákozzák. Én mindig rákérdezek a románra, hogy akkor egyértelmű legyen kiről is beszélünk. Viszont itt is ott is EMBEREK vannak, s hogy milyen emberek, az nem (csak) népfüggő.

    VálaszTörlés
  2. :(
    Nem értem teljesen a dolgot az előzmények ismeretének hiányában, de amúgy teljesen értem. :( És igen, nagyon szomorú. A mindennapi életben én nem sokat érintkezem hús-vér anyaországiakkal, úgyhogy ritkán van ilyen személyes tapasztalatom, de a virtuális világban, bizony találkoztam iylennel is meg olyannal is. Szerencsére sok az ilyen, a többi meg nem számít nekem.
    Ami pedig a románokat illeti: nem nézem le én sem őket. Emberek, egy nép ők is. A maga egyenes, gerinces, dolgos és okos embereivel, illetve a sunyi, semmireveló, tudatlan példányaival is. Ugyanúgy, mint a magyar, vagy más nép ezen a világon. És az, hogy kikkel találkozol, kikkel hoz össze az élet közülük, az nagyban függ attól is, hogyan látod, ítéled meg őket. Mi néhány nappal ezelőtt megtaláltuk az Embert az ország másik végében is, Orsován például.

    VálaszTörlés
  3. Hümmmm. Elolvastam azt az írást, nekem speciel nagyon nem tetszik, de tiszteletben tartom, hogy különbözőek vagyunk és mindenkinek más a véleménye és a meglátása.

    De! szívesen meghallgatnám akkor is a véleményét, ha mondjuk tíz évig ott élne és részese lenne mindannak, amit már Júlia is leírt.

    És én is kijavítom azokat, akik azt mondják Erdélyre: Románia. Mert nekem nem Románia, nekem ERDÉLY. És szeretem édesen, keserűen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan nem értelek, szerintem senkit ne javítgassunk érzelmi alapú identitásunk miatt, mert akármennyire érthető ez az egész búsuló juhász-szerű nemzetkép, sehova a jövőbe nem vezet, amellett giccses is. De ezt meg tényleg ne javítgassa senki, és én erről írtam, és van tízmillió lejem arra, hogy a javítgató magyar nem látta és nem is néz semmi ilyet:

      "Egy színházi előadásról beszélek, életem nagy élményéről, amelyet Romániában láttam.

      Erdélyben, javít. Ne románozd le őket.

      Román rendező volt, román színházi hagyomány, román nyelven, angol felirattal, történelmi magyar városban. Nem azt mondtam, hogy román város és nem románoztam le senkit. Azt mondtam, Romániában láttam. Itt Közép-Keleten nem esnek egybe az országhatárok és a kulturális régiók, mint azt jól tudod."

      Törlés
    2. Mint olvasható a kommentemben, különbözőek vagyunk, más nézetekkel és tiszteletben tartom mások véleményét, úgy te is tartsd tiszteletben az enyémet.
      Te írtál egy bejegyzést, elolvastam, nem értettem vele egyet teljesen, de annyi! én már befejeztem a témát, mert ezer oldalon keresztül lehetne ezt ragozni, kinek-kinek a meglátása szerint.

      Törlés
  4. A "megjegyzésnek készült -bejegyzés lett belőle" sorok az olvasott írás címe és az arra jött kommentek alapján íródott. Legalábbis elsősorban.
    Románia. Romániai magyar. Erdélyi magyar.(Ha már meg kell jegyezni, s nem elég, hogy magyar, mert tényleg az, nemcsak felmenőiben.) Román. Erdélyi román. Mind létező kategóriák.
    Mint ahogyan nagyszerű emberek akadnak mindkét részről, művészek kiváltképpen. És igen, erdélyi városokban is van román színház, vannak értelmiségi és értelmes fiatalok.
    De. Valahogy mégis ilyenkor az az érzésem, hogy az egész oda rúg, hogy de jó lenne, ha végre vége lenne ennek az egésznek, és lennének mind egyfélék, s nem magyarok persze, a határnak azon a fránya keleti oldalán. Mert jobb vagy legalábbis ugyanolyan jó más nemzetiségűnek lenni, mint magyarnak- és rendszerint itt jön a felsorolás, hogy az anyaországban is bizony nehéz az élet.
    Túlaggódni nem kell a dolgot, csak kivárni. Az ilyenfajta kívánságok teljesülni látszanak. A fura csak az, hogy nem csak a többségiek, de még magyarok is tesznek ez ügy érdekében.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Júlia !
      A" csakazolvassa "blog írójának állítólag fontos bevétei forrása a blogja.
      Elég sokat olvasgattam belőle ,és teljesen arra jutottam ,hogy a blog pörgése miatt nemtelen eszközöket is bevet(nek ) ott,például csak a neki tetsző illetve a blogot pörgető kommentjeidet jelenteti meg a blogja hasznára .Ezzel a módszerrel hülyét csinál az emberből ,és saját magát fényezi.Rendszeresen írnak bele olyan provokatív dolgokat,aminek a fő célja az olvasottságának növelése.Csúnya blog ,nem szabad vele túl sokat foglalkozni.Írói annyit ,de annyit tudnak írni,hogy egyszerűen nem lehet velük felvenni a versenyt,lyukat írnak az ember hasába.Az 1918-as Wilsoni önrendelkezési elveket kellene szorgalmazni Erdélyben ,talán az előbbre vinné a magyarság ügyét.
      A nevem kitalált,mondjuk:Séllyei

      Törlés
  5. Szia. Hiába szomorkodom a múlton, a fiam ma, itt és így kell éljen. Neki innen tovább van az élet és neki a jelen helyen, adott eszközökkel kell boldoguljon. Egyszer egy erdélyi pap elkezdte általánosan szidni a mai erdélyi magyar fiatalokat s közben valami hazafias dalok döngtek a hangszóróban, hogy kivágtátok az évszázados fenyőket s nemtommi, s azzal példázott, hogy titeket ez meg se hat? Szemberöhögtem, mert komikusnak tűnt a dolog, s mondtam neki: szerinted valamelyik innen fogott életében va egy fészét? Visszaszidtam, hogy miért nem megy pontosan a saját szponzoraihoz, akikről nemcsak tudni hogy kivágták a fákat, hanem eljárás is van ellenük, de kutya bajuk sincs. Nem kell túlaggódni a dolgokat. Ha lesz születés, lesz magyarság, ha nem nem... elvégre ez az élet csak egy űrutazás, nem?
    Szóval ezt a fejezetet én magamban lezártam, hogy ki a magyar s ki a magyarabb. Van ember és van rohadék. Na de ezt szentül vallom.

    VálaszTörlés
  6. Nem tudom,hogy vígasztal-e, amikor engem feldühít ,ha itthon románnak mondják az erdélyieket. Mindig megkérdezem: most román,vagy Romániában élő magyar? Úgy érzem,ezzel tanítom a tudatlant. MUSZÁJ tudnia,hogy van különbség a kettő között.
    Sokszor belegondolok,hogy milyen nehéz lehet határon túl élni. És senki sem tehet arról,hogy a határ melyik oldalára került.:(

    VálaszTörlés
  7. Jaj Júlia! Szavakat nem találok.... Olyan jó magyarnak lenni...hit, remény, szeretet...

    VálaszTörlés
  8. Hu, de rég olvastalak...
    Hozzátevésem.
    Tirpák vagyok. Azon belül meg kívül is magyar.
    Unokatestvéreim közül többen Szlovákiában élnek - valamikori kitelepülés okán. Gyermekeik jó, ha értenek magyarúl, de van, aki azt sem.
    Nagyszüleim sírján szlovák nyelvű a felirat.
    Itt, a szépséges partfalam városában maroknyi ember, jó ha vannak százan uralja a terepet délszláv eredetre hivatkoznak, de hogy milyen vér csörög ereikben ne is firtassuk, mert van, aki tuti magyar, de neki tetszik ez a "játék". Van kavalkád rendesen, versengés mások háttérbe szorításában.
    Fenébe is most jut eszembe, hogy lengyel is vagyok kicsit.
    Szívem sajog a balgaság miatt, amikor kirekesztést tapasztalok.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések