Egyetértek

S ha szükség, le is fordítom :)

„Această tendință izvorăște dintr-o proiecție iluzorie asupra vieții. 
Noi, de fapt, creștem acest consum, muncim ca să câștigăm bani, ca să avem multe lucruri, în speranța că vom trăi mai bine.
 Este conceptul împingerii continue a țintei. 
Trăim întotdeauna așteptând weekend-ul, trăim așteptând concediul și repetăm, an de an, și în fiecare zi, același lucru: ne pregătim pentru a trăi! 
Astăzi muncim mai mult, ca mâine să trăim mai bine și uităm momentul”.

http://www.secretulcunoasterii.ro/stiati-singura-metoda-sigura-de-prelungire-a-vietii-este-infometarea/

Szóval, újratervezés, ahol, amikor, akinél szükség.




Megjegyzések

  1. Ezt egyszer olvastam valahol magyarul is.... Igen, annyit készülünk a jövőre, hoyg közben szép lassan elsétál melletünk a jelen, az élet.
    Igyekszünk tenni ellene, de van, amikor nem lehet. Vagy talán lehetne, csak nem tudunk más megoldást. Nem olyan könnyű ez. Úgy gondolom, hogy valahol egy középutat kellene találni, és közben élni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A teljes cikk a fogyasztói társadalomról szól, a túlevésről, arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha mértékkel tennénk. Ehhez kapcsolódik az általánosítás.
      Az igazság az, hogy sokszor utólag vagyunk okosabbak.

      Törlés
    2. Igen, sajnos, legtöbbször. :(

      Törlés
  2. Hátööö... Számomra ugyan ez a nyelv idegen, de amit értek -- és azt nem ebből az idézetből értem, -- hogy a planéta jövőjét feltettük egy téves elképzelés szekerére, bedobtuk a lovak közé a gyeplőt, és most sírunk hangosan, mert nem tudjuk: mi lesz ennek a vége?
    Parúzia lesz, hiszem, mert Isten irgalmas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hátööö...
      Én nem gondolom, hogy nincs semmi iránymutatás- ha ezt jelenti bedobni a lovak közé a gyeplőt- , van nekünk iránymutatónk, eddig el azt gondoltam, ugyanaz, mint nektek, na jó, most is ezt gondolom :),
      azt is tudjuk, hogy lesz a Krisztus eljövetele,
      szóval, hogy a vége mi lesz, azzal tisztában vagyunk, a sírás meg,
      hát az szokott ám lenni,
      kinél miért,
      embere válogatja.
      Mert köztudott ugyebár, hogy egyszerre két lovon lovagolunk: egyik lábunk pedig azon a lovon áll, melynek neve szabad akarat.
      Szóval az Úristen számlájára sem írhatunk mindent.

      Én mindenesetre igyekszem kevesebbet fogyasztani, kevesebb reklámnak bedőlni, stb.
      És amikor lehetett, akkor írtam odaát néha megjegyzéseket, nem lettek közzétéve ( talán elvesztek, vagy mi...), azt hittem, fölöslegessé vált ... Sajnálom, hogy úgy jött le, hogy senki nem teszi meg.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések