Azért,

mert én nem így képzelem el a rendet,

szoktam mondani, hogy nem is olyan szép meg szeretnivaló ez a világ, miben élünk.
Pedig béke  van, vagy legalábbis hellyel-közzel van az is,
van, mit enni s hol lakni,
betegségekre is van gyógyszer, némelyeket közkézre is bocsájtják,
........................................................................................................
sok szép és jó dolog van benne.

és mégis
annyi minden nem úgy történik, ahogy szerintem kellene

Szabadság van, ezért sok minden inkább úgy, ahogy mások.

S valami miatt én mindebben azt látom, hogy emberek sokasága azt gondolja, hogy minden érdem az övé,mindent meg tud maga oldani, s minden jár neki alanyi jogon. Emberek a nagyvilágban hirdetik, hogy urai életüknek, testüknek-lelküknek, s kizárólag saját ügyességüknek, szépségüknek, okosságuknak köszönhetik jólétüket, az előmenetelt. A bajokért már valaki más a felelős.

Fogalmam nincs, mi legyen az elnéptelenedett templomokkal.
Ercsében nemrég eltemették az utolsó reformátust. Azt gondolnád, vége. Aztán odaköltözött egy család, akit a lélek arra indított, hogy reformátusnak vallja magát, férj, feleség és gyerek. Harangozni is fognak, gondját viselik a templomnak, környékének. nem költöznek bele. Az az Úr háza. Mi legalábbis így tartjuk.

Fogalmam nincs, mi lesz a sorsa a mi templomunknak az idő múlásával. Egyelőre hellyel-közzel megtelik és csak istentiszteleteknek ad helyet. De az biztos, hogy a jövő gyülekezeteit mi neveljük. S ha a magunk igazát keressük, magyarázatokat , -melyek között ilyeneket hallunk leggyakrabban: nem csak a templomban lehet imádkozni, vagy nem vegyülök a társasággal, vagy vasárnap legalább pihenünk-kirándulunk, ha már egész héten futunk, vagy ha hitetlenekké válunk-nos ebben az esetben elképzelhető, hogy nem jó irányba haladunk.

Ha viszont nem kell már, akkor hadd omoljon. Mert különben az jut eszembe, hogy

Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.Mk 11,17




Mintha Magyarországon egy tudatos ellenkampány zajlana a hitélet teljes lerombolásáért, vagy legalábbis elég gyakran előfordul, hogy vagány dolognak hat arról írni,mennyire kínos volt gyerekkorban templomba menni, mennyire nem gyereknek való, mennyire ronda volt a pap, vagy szigorú, vagy mennyire népszerűtlenül beszélt... Elkeserítő. Mondja valaki, hogy nem így van Boldoggá tesz.
És közben boldog vagyok, hogy én - a kommunizmus utolsó éveiben- úgy nőhettem fel,hogy szüleim bevállalták, hogy elengedjenek, elkísérjenek, hogy egyáltalán tudtuk, mi az, hogy templom, vallásóra, Biblia, de legfőképpen, hogy imádság.Hálás vagyok azért, hogy nem hagytuk, hogy a szekularizáció szele annyira megcsapjon, hogy kifújja belőlünk a lelket... Kívánkozik a fene nyugatra.

Megjegyzések

  1. Csodaszép a templomotok! Ránagyítottam a második képre ,annyira meghitt, szívet melengető! Áldott napokat, sok erőt kívánok neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Tudtam, hogy nem maradsz közömbös.

      Törlés
  2. Aki a szép szál papért, a csicsáért, vagy a divatbemutatóra megy templomba, attól nem is baj, ha végül otthon marad -- mondanám én a magam eszéből, de Istené az ítélet. Inkább pirulva számba veszem, hogy mennyire ítéltem meg a mostani életemet ezzel az első gondolattal.

    Nálatok úgy látom, lesz a templomnak lakója akkor is, ha felnő a mostani ifjúság.

    VálaszTörlés
  3. Hát én se maradok közömbös. Legyetek áldottak!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések